Sortörő

A napok egyre gyorsabban estek ki egymás mögül.
A fák színes virágruhát húztak magukra és az alkony lassan közelítette meg a tájat.
Az éjszaka homálya tömte meg a házak öreg kéményeit.
A fák virágos mámora szürkeségbe borult és a levegő tömör meleg szaga mozdulatlan maradt.
Az autók nem versenyeztek egymással az utakon, ma éjszaka ők is otthon maradtak.

Nem.. ma éjszaka nem hallatszott fülsüketítő zaj.. nem .. ma éjszaka nem hallottad a gépek hangos robaját.
A ma estében csend honolt,csak a szív misztikus zakatolását lehetett hallani, a sóhajokból ismét öröm lett és az esti robotolást az édesanyák szeretett teljes meséje váltotta fel. A családok együtt húzták ki ezt a hosszú estét. Nem várták a nappalt,hisz azzal minden ismét elkezdődött volna. A világ felébredt volna és a gépek újra mozognának és újra elkezdődne a végeláthatatlan fáradozás. 
Ők csak egy estét kértek.
..de azt tiszta szívből.

-Hhenci-