Feke Henrietta

Esti gondolat

Mulandó elménk maradandót alkot.

Mint a reggeli köd sűrű velejében a gondolat,

úgy hullanak szívem darabjai a járda repedt köveibe fúródva.

Mint kislány, ki szerető anyjára néz,
pilláim úgy rebegtetem egyetlen mosolyodért.
Ha szeretsz,szívem mint egy kirakós, újra összeépül,
s még a csók mámora önti el lelkünk,

az élet habos tengerébe érünk.