# Egyes

Délután öt óra. A nap még mindig a kis kávézónkba küldi minden egyes sugarát. 
*Csingcsing*
-  Szia Betti! - rikoltottam.
- Szia Lan. Mizujs? 
- Minden okés. Bár rohadt meleg van. Alig várom ,hogy hazaérjek és lehűsítsem magam.
- Hhaha- nevetett. - Elhiszem. Nekem még csak most kezdődik a móka.
- Azt hittem előbb jössz. Megint dugóba kerültél?
- Dehogy. Erik átugrott és kicsit elnéztem az időt. Bocsi. Úgy rohantam ahogy tudtam.
- Azt látom. Olyan semmit nem kapkodok el módon.
- Vicces vagy Lana. Átöltözöm. Sietek! -  kiáltotta miközben szélsebesen elviharzott a pult mellett. Betti az a fajta mindig vidám és cserfes lány volt. Gyönyörű fekete hosszú haja a derekáig ért. Nem volt az a könnyen elhízós fajta. Vékony alkata volt, amit a rendszeres futásának és edzsésének is köszönhetett. Kék szemei csak úgy virítottak és akárhová mentünk szinte az összes srác odavolt érte. Ő volt a másik legjobb barátom. Bár ők Petivel kinem bírhatják egymást, én mindkettőjüket imádom. Pár perc múlva már a pult mögött is állt.
-  Ugye jössz az esti koncertre?- faggatott szívélyesen.
- Hát.. nem tudom. Figyelj nincs sok kedvem. Menjetek csak ketten Erikkel. Biztos klassz lesz.- az nap este egy új zenekar lépett fel a sarki kocsmába ahova néha beülünk bulizni vagy éppen dumcsizni. Erik Betti barátja. Annyira aranyosak együtt. Erik az a tipikus jóképű srác akire ha rá nézel mosolyogni támad kedved. Néha bunkó,de többnyire jó fej.
- Jajj ne csináld már Lan! Lécccccccciiiiii gyere már el. 
- Nincs kedvem.. amúgy sem szeretek harmadik kerék lenni és tulajdonképpen nem is nagyon izgat ez az együttes dolog. Inkább pihenek kicsit. - mire ő tudott volna válaszolni gyorsan belekezdtem megint..
- Megyek átöltözöm. Sietek mert még fel kell hívjam anyát. Ma is jó sokan voltak. Az egész hely megtelt. Főleg reggel. Arra a papírra a hűtőn felírtam mi fogyott el. 
- Okés. Köszi. 
Felkaptam magamra egy világos farmert egy fehér toppot és egy rózsaszín converse cipőt. Mikor visszaértem a szívem majd kiugrott a helyéről. A pulthoz pillantottam ahol Patrik állt. Már észre vett és nagy mosollyal oda intett hozzám. Közelebb mentem. 
- Szia! - mondta.  Én pedig megrökönyödve álltam a pult mellett. 
- Szia. - nyögtem ki végül. Betti mosolyogva,kíváncsian figyelte a  történteket.
- Mivel olyan finom volt a kávé és a croissan arra gondoltam ezt valahogy meg kéne köszönjem. Lenne kedved eljönni velem vacsorázni?  Látom már úgyis végeztél mára. - mondta kissé kacéran.
Alig bírtam kipréselni magamból a szavakat. Lélegezz Lana lélegezz!!!!!!!!
- Hát jól hangzik , de még csak délután van. Azt hiszem a vacsorához még igen korán, a másik pedig az ,hogy én már megígértem Bettinek,hogy elmegyek velük este egy koncertre. Azért kössz. - próbáltam kivágni magam a vacsora alól. Ahogy látszott nagyon jól sikerült ezért büszkeség telített el.
- Értem.- mondta és felhúzta a  szemöldökét.
- Akkor nem is zavarok.- Már épp indult volna az ajtó felé amikor Betti diadalmasan megszólalt..
- Jajj Lan. Semmi gond. Ő is jöhet. Van még egy plusz jegyünk. Lenne kedved jönni ? - és az utolsó mondatánál Patrik felé fordult.
- Persze. Csak ha Lananak nem baj... -mondta győzelemmel teli hangon.
Mit is mondhattam volna? Nagyon tetszett..de ott volt a barátnője. Én pedig nem akartam bele menni egyetlen kapcsolatba sem. Jó nekem egyedül is. Mivel már mondtam,hogy megyek a koncertre,így nem viszakozhattam.
- Nem gond, ha a barátnőd elenged.- döftem bele még egyet. 
Felnevetett. Nem hahotázott , nem valami debella mód nevetett, csak épp hogy felkuncogott valami irtó szexin. 
- Nincs barátnőm. Csak munkatársak vagyunk. Akkor este. Küld el a címet.- közelebb hajolt és egy cetlit nyomott a kezembe. A fülemhez hajolt és belesúgta..
- Örültem Ms. Lana.  
Majd hátat fordított és kisétált.
Betti éreztem,hogy felém fordul és visítva ölel át, de akkor már nem éreztem semmit, nem hallottam pontosan mit mondott, sőt az egész világot nem éreztem.  Senki nem tetszett még meg ennyire hamar és ennyire nagyon.
Elgyengített. Ismét. Megint győzött fölöttem.