Ősz
                                   -Az ébredés-


Hűvös volt a reggel.
Amolyan őszi napfelkeltés.

A fák tejszínű ködbe burkolózva várták a nap fátyolának meleg érintését. A madarak tétován szállingóztak egyik faágról a másik felé.
Csend lepte el a kopár talaj felszínét.Míg a fagy kénytelen volt engedelmeskedni a nap égető testének, addig többnél több erdei lakos látogatta meg a legelő friss reggeli fűkészletét.
A madarak megtalálták helyüket és befészkelve magukat egy biztos pont közepéig, ének harsonákat fújva kánomba játszották a fuvolák édes hangskáláját.
Műsoros reggeli volt.
 Az őszi levelek ismét hullani kezdtek, egy kis idő múlva ismét teli lett a mező színes vendégekkel.
A levelek ezer színben tündököltették a rét minden egyes pontját.
Nem a levegő, nem a napfelkelte..csupán az ősz játszadozott a hangok színes térképével.
Volt mikor összegyűrve dobta a földre míg máskor csak szelíden simogatta.

Csend lett. Már a dél szele járta be ablakom párás mivoltját.
Arcomra mosoly dermedt és még a kávém szürcsölgetve meredtem bele a távolba, az előttem heverő  könyv szavai életre lebbentek..

Éltem.
Az ősz színes harmat világában.


[Feke Henrietta]