Fantázia

Esős nap volt.
Fullasztó köd járta át a levegőt.
Ahogy az esőcseppek leértek  a mocskos tócsába, úgy halt meg lépteim alatt minden megfakult levél.
Reccsenések hallatszottak a zavart avar alól.
Sötétedett. A lámpák pislákoló fényben úsztatták végig az utcát.
Ketten voltunk az utca fogságában.
Magam és egy idős nő. Nesztelen lépkedett.A cipőtalpai alatt újjászülettek a járda szétesett darabjai. Lassan botorkált előre.Lépteit megfontoltan tette. Előbb a fényt adó testeket bámulta, majd a házak kéményeire pillantott. Megvárta míg a füst tömeg elhömpölyög a felhők fölé.
Mosolygott.
Boldog volt.
Remegett.

Én pedig féltem.
Míg ő a boldogság mámorában úszott,lassan haza ért. Én ott maradtam. Egyedül. Árván. Megsebzetten.

-Feke Henritetta-