saját.

Olykor nehéz felismernünk valamit ami a közelünkben van. Milyen furcsa ,hogy keressük a boldogságot és hirtelen megtaláljuk valakiben egy másik emberben.. aztán ott van és nem mered kimondani azt ami benned van ,mert félsz,hogy mi lesz ha Ő nem ... ha Ő másképp.. Nem merem elmondani neki azt ,hogy mit is érzek igazából.Úgy érzem jobb ha csak én tudom és senki más.. de valahogy mégis rettegek attól,hogy ez az egész .. hogy ez minden csak egy csodálatos álom marad..Most azt érzem talán Ő is ezt érezheti mert amiket  mond, a szavai, olyan kedvesek és és olyan mintha Ő is ezt érezni csak fél ezért nem adjak ki ezt másnak hanem Ő is bent tartja.. a szívében.Aztán jön valami és úgy vélem csak felnagyítom ezt a dolgot és úgy tekint rám mint a legjobb lánybarátjára.Ahogy ezt a szót leírtam a torkomban egy gombóc lett hirtelen, mert úgy érzem Ő az a valaki aki tökéletes számomra.Azt hiszem Ő az akit teljes szívemből szeretek...