Mostanság csak özönlenek a problémák és mit még az elmúlt időben biztosra vettem és erősnek éreztem mostanra már csak széthullott rongydarabkák.Az éjszaka sötétjébe ahogy az alakokat figyelem és beléjük olvadok rájöttem ,hogy csak egy pont vagyok a többi között.Egyre jobban érzem a semmiségem. Mindig feljön egy kérdés a fejemben: Hé! Ennyire elhanyagolható vagyok?.. Aztán a választ csak halkan hallom ami talán egy Nemet sugároz.Az emberek a problémáikkal dobálnak agyon amik alól némi segítség nyújtást próbálok adni ami néha össze jön néha nem.Egyre fáradtabb vagyok és már alig bírom türtőztetni az érzéseket..a felszínre tör egy szó ami pár reményfoszlányt ébreszt: SEGÍTSGÉÉÉÉÉG!.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése