Melankólia

Össze zavarta a molekuláim.
Eddig egy irányba kavarodtak és csak egyet akartak, most viszont az összes szétszéledt.
Az eszem csak egy dologra koncentrált de a szívem többet akart. Nem engedhetek neki. Minden egyes nappal befolyásolom az érzelmeket mindig csak a gondolataim ejtik rabul őket. A lényem belegabalyodott egy másik kalandba. Észvesztve vágyik utána..de a lelkem erősen megragadja a változást és a kukába hajítja. Talán most újra az ész győz? Neki kell győznie. Elgyengülök. Szét esek, mint a kávéfőzőből kiütögetett kávézacc. Az asztalra hullok és várom,hogy valaki a kukába tegyen.