Lélek 

Borongós napok jártak. A levegő hulláktól volt tömött.
 Szenny és becsület szagától bűzlött a tér.
Az eget lomha,sűrű felhők fedték, melyek mereven takarták a gyilkosok lelkét.

Lelkek takarták felhők mocskos képét, míg némely
ember belseje kutatta az otthon fényét.

Bor után nyúlva méla,tépett kézzel,
Lesütött pillák óvták a gyermeki fészert.
A percek tova szálltak, mint költöző madarak,
S a szerelmes szívek mind összehasadtak.

Elrabolt lelkek jártak utcákat,
némelyek fosztogatva, mások roskadva vártak...
várták a feloldozást.

A test porrá égett..... a lélek pedig megszenvedte a fájó kínok szennyét.

/H/