Van,hogy valamit iszonyatosan tudni akar az ember. Szinte már felemészti az az egyetlen fel nem tett kérdés. Minden eltelt másodpercben minden előtte álló percben csak is azt az egy pillanatot várja mikor felteheti a kérdést egyetlen válaszra várva.. Aztán vár ....csak vár .....és még mindig vár.Mikor végre eljön a pillanat már annyira belefáradunk a várakozásba,hogy az elménkre sűrű ködfátyolt húzunk majd oda tapasztjuk az agyunkban született butaságokkal,kifogásokkal. A végén már csak egyetlen ponthoz jutunk el. Annyira félünk a választól,hogy szinte haszontalannak látjuk a kérdés feltételét.

Hencii.