.. Nem tudom mennyi ideje feküdtem az ágyamon. Méla gondolatokkal, lomha elnyűtt testtel bámultam a plafont. A szemeim a plafonon lévő bohókás, kissé ijesztő árnyképekre szökkentek. A gondolataim ezrével vágtattak fejemből a valóságba. A sok gondolat egyetlen célra fókuszált, meg akartam érinteni az alakzatokat. A szemeim összehúzódtak az izgatottságra.. Hirtelen mintha mindegyik külön álló részecske egybegyúródott volna és az összefogás erejével egyetlen szívet alkottak . Mosolyra formáltam az ajkaim és az agyam tartalmát a lomtárba ürítve, már csak egyetlen név járt a fejemben..az Ő neve! ♥

Hencii.'