Az emberek hisznek. Félelmeik, sebeik dacára még mindig vakon bíznak a másikban. Van aki okkal, van aki ok nélkül. Mindenki a szeme elé rángatja a kábító rózsaszín felhőket, és van mikor túl közel vonzzák magukhoz a ködfátyolt. A szemük nyitva áll, de mégis csukva figyel. Rezzenéstelen csontokkal, belül dübörgő szívvel, elbutult ésszel és félszegmosollyal tömködik magukba a hallott,bár hamis szavakat. Hiába buktak el párszor, hiába estek csapdákba, mindig lesz egy személy aki ha igazat mond, ha nem, feltétel nélküli bizalmat ajándékozunk neki a legnagyobb nyugalommal.

-Hencii-