mintha egy doboz nyugtatót tömtem volna magamba. Lomha léptekkel próbáltam előre lépni, végül a földre rogytam. Az összes gondolat az összes kívánságom körülvették az elmém és piszkos játékot játszottak vele. Lefegyverző némaság járta át a szobát aztán már nem is ott voltam. Elkeveredtem. Eltévedtem. Félek. Minden lélegzetem egyre lassabban, egyre nehezebben jöttek a felszínre. Szinte kapkodnom kellett volna az életben maradáshoz de már nem voltam rá képes. A fejem a padlóra hullt majd elmerültem az álmok,vágyak végtelen,hóbortos tengerében.
Hencii.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése