Mindennap írtam neki.Fellépett az volt az első,hogy a nevére kattintottam és elkezdődtek a beszélgetések.Utána azt éreztem,hogy már elvárja ,hogy rá írjak,de féltem Ő nem keresne.Láttam megint feljött hát nem írtam neki.Vártam heteket nem írt.Féltem attól ,hogy igazam lesz..... aztán egyszer csak felugrott egy ablak és az Ő nevét láttam.Hirtelen gyorsabban dobogott a szívem és majd kiugrott a helyéről.Egy csomó közös élményünk volt együtt..egyre jobban megszerettem és tudatomra adta,hogy Ő is így érez.Mi voltunk a legjobbak ,a legjobb páros.Mindig nevettünk és boldogok voltunk... aztán megint vártam ,hogy Ő keressen de sajnos nem tette. Néha néha írt és azt ismételgette ,hogy hogy megváltoztam ,hogy már biztos nem szeretem , van másik lány, Ő már nem, fontos ....egyszer csak meguntam és mikor ismét nem írt hetek óta hát én írtam neki. Leírtam mindent, hogy azért csináltam mert kíváncsi voltam keres-e. Kíváncsi voltam fontos vagyok-e neki és hogy hiányzom-e. Elmondtam hogy mennyire szerettem és ez egy cseppet sem változott. De azt is leírtam ,hogy befejeztem ez volt a legnehezebb... elfáradtam abban ,hogy mindig engem okolt. De az volt a legrosszabb ,hogy nem hiányoztam neki...
-Hencii-