Álmatlanság gyötört éjeken át.Csak forgolódtam jobbra-balra, de végül mindig ugyan azt a pózt vettem fel.Egy éjszaka azonban a takaróm a padlóra hullt.Az ablakon be-bevillanó fénysugár játszadozott a takarómat körülvevő porcicákkal.Az egyik lábam letettem a földre azt gondolva, felveszem a lehullt ágyneműm.Alig értem el,de végül többszörös próbálkozás után megérintettem.Nem vettem fel.Hagytam had heverjen ott.Az álom manók rég nem hoztak álmokat,így az álmosság sem gyötört.Elegem volt.Elhatároztam hát ,hogy véget vetek ennek.Felpattantam az ágyszéléről és elkezdtem futni.Ahogy kiértem a konyhába megálltam és körül néztem.Lepillantottam a földre,a hűtő elé ami előtt egy összegyűrt papír repülő hevert.Az asztalon egy gofri feküdt,melyet belepett az idő zöld takarója.A szék mellett lévő összetört teáscsésze a szívemben lévő mély sebekre emlékeztetett. Letéptem a fogasról a kabátom majd elviharoztam vele a másik utca sarkáig.Még mindig ott volt..még mindig ugyan úgy festett.Beléptem a ház ajtaján és megpillantottam őt.Megpillantottam akit kerestem,aki miatt éjszakákat töltöttem ébren,aki miatt a teáscsészém a földön hevert.Odaléptem és váratlan módon a szívem majd kiugrott a helyéről.Új életet kapott mely készen volt elengedni a régit.A sebek begyógyultak abban a pillanatban a kezem remegni kezdett.Engem nézett.Meglepett tekintettel végig mérte a koszos mamuszomat,a bénán rám simuló fekete sztreccs nadrágom végül a kabátomra pillantott. (Megjegyzem: Az állt rajtam a legnormálisabban ebben a pillanatban...) Láttam rajta az álmatlanságot,a meggyötörtséget és szinte a fülemben csengtek a fel nem tett kérdései.Egy szót sem szóltunk ,de azt hiszem mindketten értettük egymás gondolatait.Közelebb léptem a kezem a magasba emeltem és egy nagy lendülettel az arcán csattant a tenyerem.Lehunyta a szemét és csak annyit mondott: "Köszönöm." Majd megfordultam és becsaptam az ajtót magam után. Elmosolyodtam és éreztem ,hogy egy új történet veszi kezdetét...

-Hencii-