Mindenki egy boldog életre vágyik. Van akinek megadatik az ami másoknak közelről sem.Vannak akik nem képesek befogadni az anyai szeretet és inkább csak eltaszítják maguktól.Vannak olyanok is akiknek ebből a szeretetből egyáltalán nem jutott ki, de még ha ki is jutott egy morzsaszemnyi csupán.Mikor tudod,hogy semmi rosszat nem tettél de mégsem kapsz egy kedves szót sem. Mikor ölelésre vágynál vagy épp egy szép anyai szóra de sosem kapod meg és magadtól kérdezed mi lehet az oka? Szét marcangol bent az érzés,hogy mi rosszat tehettél amiért ezt érdemled.Van mikor már a könnyek sem hozzák ki azt a fájdalmat ami belül mar.Csak gyűlnek benned az érzelmek és szép lassan csak azt veszed észre,hogy már nincs több erőd küzdeni a holnapért.A jelen elhalványul a múlt elő tör a jövő bizonytalanná válik.Lefekszel és azt kívánod bár ne kelnél fel többet.Ilyenkor mindig jusson eszedbe,hogy vannak barátaid akiknek igenis nagyon fontos vagy! Egy nagy nélkülözhetetlen véget nem érő fejezet az életükben akiknek nagy ürességet okoznál egy rossz döntéssel..mert IGENIS VANNAK AKIK SZERETNEK és SZERETNI IS FOGNAK,MERT IGENIS FONTOS VAGY ÉS NÉLKÜLÖZHETETLENÜL EGYEDI!

                                                                                                   /saját/'