Ahogy egyre inkább megismersz valakit,minden külső tulajdonsága apránként elhalványul.Már nem számít,milyen színű a haja,vagy hogy-milyen magas idővel sokkal inkább a lelkét figyeled,nem a külsejét.Ezért mondják azt,hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele ;a külseje után persze vágyakozhatunk ,tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa,de ezeket csak a szemeddel szereted,nem a szíveddel!Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit,minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik.Ez a szeretet lényege -a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.