Serena: - Tudnom kell, miért szeretsz.
Dan: - Mert szeretlek…
Serena: - Komolyan hinni akarok neked, amikor ezt mondod, szóval, ha tudnám, hogy miért, lehet, hogy nem félnék annyira hallani, és nem félnék kimondani.
Dan: - Ezért. Ezért. Mert igazából szeretem, mikor a szavamba vágsz, ami elég gyakori, mellesleg. Szeretlek, mert nem kérsz bocsánatot azért, amiért olyan vagy, amilyen. Gyönyörű, okos, ördögien szexi…
Serena: - És ez meg kínos.
Dan: - Ez még egy ok. Egyáltalán nem vagy vele tisztában, amilyen hatást rám gyakorolsz. Szintén nem vagy vele tisztában, hogy úgy nevetsz, mint egy 4 éves… Pont így. És szeretlek, mert együtt tudsz lenni egy olyan valakivel, mint én… És sosem adod fel. Ennyire csodálatos vagy.
Serena: - Te is csodálatos vagy, amiért képes voltál elmondani mindazt, amit elmondtál. És szeretlek...