Csak ültem az ágyam szélén és néztem a lemenő napot amely fénye épp az előttem lévő fadarabra sütött rá.Csak ültem és néztem ki a fejemből.Előkerült egy olyan világ melyet még én sem tudtam ,hogy létezik...minden olyan mesebelinek/álomszerűnek tűnt.Aztán hirtelen valaki megfogta a vállam hátra néztem kiestem a  transzból és megpillantottam egy alakot az esti szürkületben..ismerős volt az érintése , a mosolya és az arca. Akkor már tudtam kivel állok szemben. Az egyetlen emberrel aki számomra a legtöbbet jelenti..Vele. ♥


/saját/'