ölelés. /saját/

Elmélyedve néztem magam köré. Minden olyan furcsának tűnt, olyan másnak.Eszméletlen nagy fájdalom járta át a levegőt, szinte minden porcikám beleremegett. Körülöttem embereket láttam akik voltak vagy százan de az volt a legszörnyűbb ,hogy senki arcán sem láttam azt az igazi boldogságot. Mindenki meggyötört volt csak egy hamis mosoly fedte arcukat.."Vajon mért nem lehet mindenki feltétel nélkül boldog ?" -kérdeztem magamtól. Ezután megpróbáltam  egy kis boldogságot szórni rájuk. Oda mentem és megöleltem őket .. tiszta szívből és mintha varázslatot szórtam volna rájuk .. mindenki boldogabbnak látszott ...'