saját.

A hülyeségnek is van határa.Na és aztán? :D Most mondhatnám azt ,hogy nekem meg útlevelem.. de én nem használok útlevelet a határok megszegéséhez,csupán csak egy kis furfang és némi eszetlenség kell hozzá.Élvezd az életet!- mondom én.Hiszen egy az élet és bizony amiket megélsz az örökké szóló élménnyé válik amik a legmagányosabb, legelviselhetetlenebb pillanataidban is mosolyt csalhatnak az arcodra és akkor hálás leszel minden megélt boldog pillanatért akármibe is került.Ha esetleg könnycseppekkel emlékezel vissza az csupán annyit tesz,hogy életed legszebb pillanatai voltak és attól félsz már nem élhetsz meg olyan csodás érzés..pedig igen! Csak akarni kell:) ;)