család.

Vannak olyan emberek akik azt hiszik csak azok sorsa/élete lehet rossz kiknek nincsenek szüleik.De ez sajnos butaság! Sokan vannak úgy,hogy  az egyik szülő él de Ő semmibe veszi a saját gyerekét.Hihetetlen módon bánik vele és ezt az érzést senkinek sem lehet kívánni! Sajnos én is az utóbbi "csoportba" tartozom.Ilyenkor a barátok vagy barát/barátnő az akik jelenléte kifejezetten jót tesz számunkra.Nagyon nehéz úgy élni,hogy tudod egyik napról a másikra rosszabb lesz a helyzet.Tudod hiába teszel bármit sosem lesz jobb már.. Mindennap már a sírás fojtogat és alig bírod ki ,hogy erős maradj de mégis annak kell legyél.. Hirtelen minden a fejedbe szakad és nincs egy olyan anya kinek megfoghatnád a kezét és kire feltételnélküli szeretettel gondolj..Akár mennyi jót cselekszik velünk nem lehet elnyomni bennünk azt a sok rosszat amit elkövetett ellenünk.. A legkegyetlenebb mikor a sors azt a személyt veszi el tőled akit a legjobban szerettél. Kinek a közelsége megnyugtatott és kire bármikor bármivel számíthattál csupán egy szavadba került..Igen.. Hiányzik az édesapukám.. Nekem Ő volt az a személy akire mindig felnéztem. Mikor vele voltam szinte minden gondom elszállt és nem féltem semmitől.. de sajnos már nem lehet velem.. Ő már fentről figyel. És remélem ,hogy egyszer még vele lehetek..és elmondhatom neki mennyire szeretem....